4.fejezet- 7.rész

Sziasztok!
Meghoztam az új részt, és most van egy- két közérdekű információ.
Mint tudjátok, hamarosan véget ér ez a történet. DE! A blogolást nem hagyom abba, viszont már nem bloggeren fogok írni, hanem wattpadon. Tervezek majd egy írói utószót is, oda majd linkelem azt a történetet.
Na ennyi volt belőlem. a rész nem életem műve lett, de nézzétek el nekem
Jó olvasást!
Ajánlott zene: x

Bridget Gilbert

Aisha Freese

- Felfogtad, hogy mit csináltál, te hülye ribanc? - ordítottam sírva- Lehet, hogy megölted, pedig semmit nem tett ellened! - mindannyian csak pislogtak rám, majd amennyire gyorsan csak lehetett, elrohantak a hátsó, titkos kijáraton. Lehajoltam Zaynhez, aki teljesen eszméletét vesztette, azonban még hallottam hogy lélegzik, és volt pulzusa is. A fekete felsőjén és tisztán látszott, hogy a szúrt seb folyamatosan, és erőteljesen vérzik. De nálam nem volt semmi, amivel segíthetnék rajta.

- Aisha- bökdöste meg a vállamat Louis- használd ezt, én hívok mentőt- szakított le egy darabot a fehér pólójából.
- Köszönöm Louis- pillantottam rá hálásan, ő pedig egy kedves mosollyal ajándékozott meg.  Lehúztam Zaynről a már vértől teljesen átázott pólóját, és próbáltam egy lehetőleg erős kötéssel ellátni. Az oldalán húzódott végig a hosszú, vékony seb. A mentősök hamar kiérkeztek, és megfelelő módon állították el a vérzést, majd bepakolták egy hordágyon a kocsiba, és mi is mentünk velük.

Louis Tomlinson

Aggódom Aisha miatt, percek óta csak bámul maga elé a kórházi folyosón és senkihez nem szól egy szót sem. Az elején megállás nélkül zokogott, de már ezt sem csinálja. Ismerem, és tudom, hogy ilyenkor valami nagyon rossz dolog jár az eszében. Próbáltam szóra bírni, de teljesen sikertelenül. Amikor valamelyik szobából kilépett egy fehér köpenyes alak, mindig felkapta a fejét, és reménykedve várta, hogy majd az orvos felé indul el, és tájékoztatni fogja barátja állapotáról. Már másfél órája várakoztunk itt a teljesen üres folyosón, csendben, amit néha egy- egy kopogó cipőtalp törte meg a ránk telepedet csendet. Az őrjítően hosszú, idegeskedéssel teli várakozások után kijött végre egy doktor, aki határozottan felénk tartott.
- Nagyon súlyos sérüléseket szenvedett, rengeteg vért vesztett, emiatt még most sem tért eszmélethez. Állapotát folyamatos megfigyelés alatt tartjuk, mert eddig élet és halál között lebegett. Semmilyen információval nem tudunk még szolgálni a továbbiakról. Lehet, hogy javulni fog, de lehet, hogy ez sajnos fordítva sül el- tájékoztatott minket- Egy ember bemehet hozzá, de csak meghatározott időre.
Nem volt kérdés. hogy Aisha fog hozzá bemenni. Egyedül maradtam a kórházi rideg folyosón, amikor megszólított egy egyenruhás férfi, aki a kék árnyalatiban játszó öltözékéből következtetve valószínű rendőr lehetett.
- Maga Louis Tomlinson?- szegezte nekem a kérdést, én pedig ijedten bólintottam,
- Úgy tudjuk, hogy Ön az egyik szemtanúja a ma este történt késeléses verekedésnek a szemtanúja. Nos, az ott tartózkodók mind egy bizonyos Raymond Fields nevű, körözött bűnöző fizetett emberei. Elmondaná mit látott?

Aisha Freese

Percekig csak ültem a  fehér, háromlábú kis széken és bámultam a teljesen eszméletlen barátomat. Olyan volt, mintha csak aludna, de ezt a hitemet megzavarta az, hogy teljesen sápadt volt, illetve  minden egyes testrészéből- főleg a karjából és a mellkasából- csövek rengetege lógott ki, a bal oldalán pedig egy hosszan összevarrt seb, gondosan lekötözve. Csak a gépek csipogása volt hallható a fehér, erősen gyógyszerszagú szobában. Erőt vettem magamon, és felálltam, majd odaléptem az ágyhoz, ahol Zayn feküdt, és megfogtam a kezét, amire természetesen nem reagált.
- Kérlek Zayn, ne hagyj itt egyedül- mondtam, miközben már a szemeimet könnyek mardosták- nem ezt érdemled. Tudom, hogy erős vagy és túl fogod ezt élni.- hirtelen azt éreztem, megszorította kezem, de csak megráztam a fejem. Ez lehetetlen, biztosan hallucinálok. Kopogott az ajtón a nővér, hogy lejárt az időm, úgyhogy elhagytam a kórtermet. Louis felajánlotta,  hogy hazavisz, de elutasítottam, mert szükségem volt arra, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. Otthon  egy forró zuhany után felvettem a pizsamámat. Persze nem sikerült elaludnom, teljesen kialvatlanul botorkáltam le reggel a konyhába, miután feladtam az alvással való próbálkozást. Épp a reggeli kávémat kortyolgattam, amikor csörgött a telefonom. Egy ismeretlen számról érkezett a hívás. Összeráncoltam a szemöldökömet, majd némi habozás után felvettem.
- Igen?
- Aisha Freese? Üdvözlöm. Zayn Malik állapotáról szeretnénk tájékoztatni, jöjjön be a lehető leghamarabb- hangja komoly volt, a gyomrom pedig ökölnyi méretűre zsugorodott az ijedtségtől. Azt hiszem fel kell készülnöm a legrosszabbra...