4.fejezet- 9.rész

Sziasztok!
Meghoztam az új részt.
A kövi résszel kapcsolatban, annyit, hogy már meg van írva előre, viszont nem tudom mikor fogom feltenni, mert még nincs kész a kövi fejezet(és egyben utolsó... brühühü) trailere.
És lusta vagyok :D 
Na mindegy, igyekszem.
Jó olvasást!
Ajánlott zene: x

Bridget Gilbert

Zayn Malik

- Akkor ezzel  azt akarod mondani, hogy megint veszélyben vagyunk? - raktam össze fejben a hallottakat.

- Ha nem keveredtek megint összetűzésbe velük, illetve ha hallgattok, akkor nem lesz semmi baja senkinek. Már megkezdték a nyomozást, de ennél többet én sem tudok- tárta a szét a karját.

- Rendben, azért köszönjük, hogy elmondtad ezt is- bólintottam, majd elköszöntünk tőle, ő pedig elment.

- Ha én ebbe nem megyek bele, semmi sem történik meg- nézte bűnbánóan a padlót Aisha.

- Hé, ne szomorkodj- emeltem fel a fejét, finoman az állánál fogva- Már megtörtént, kár érte bánkódni. És egyébként sem a te hibád, te nem tudhattad, hogy ilyen eszközhöz fog folyamodni.
- Igazad van- szólalt meg végül.
- Egyébként- kezdtem- szeretnék valamiről beszélni veled.
- Igen? - vonta fel kérdőn a szemöldökét.
- Lehet,  hogy erről még korai beszélni, főleg azután ami veled történt- sóhajtottam- de miután összeházasodtunk, én hamar szeretnék majd gyerekeket is... Mi a baj, mondtam valami rosszat?- kérdeztem, mert nem mondott percek óta egy szót sem.
- Nem, csak...én is szeretném ha majd így lenne- ölelt magához szorosan.
- Alig várom, hogy végre elvehesselek- duruzsoltam a fülébe.
- Szeretlek.
- Én is, Picur- viszonoztam ölelését, majd  nyomtam egy puszit a homlokára- viszont ideje lenne ágyba bújni, későre jár már- néztem ki az ablakon, ahol már szinte koromsötét volt, egyedül az utcai lámpák fénye tompított a teljes feketeségen.

Aisha Freese

Átvettem a pizsamámat, és bebújtam Zayn mellé az ágyba.
- Jóéjt- lehelt gyengéd csókot a számra, majd megfogta a takarót, és kettőnkre terítette. Hátulról átkarolta a derekamat, és közelebb húzott magához, és perceken belül el is nyomott mindkettőnket az álom.
"- Gyönyörű, vagy, Aisha- dicsért meg Louis, aki maga is nagyon elegáns volt a zakójában, melyre egy virágot tűzött. A barátnőim is mind nagyon csinosak voltak a finom, pasztell árnyalatú mentazöld ruhájukban. Még egyszer magamra néztem, megigazítottam a csipkeruhámat magamon, vetettem egy utolsó pillantást a sminkemre és a hajamra. 
- Mehetünk? nézett rám Loui, én pedig bólintottam.
Vettem egy mély levegőt, és belekaroltam Louisba, aki egy ajtóhoz vezetett. Nem hiszem el, hogy ilyen hamar eljött ez a nap, amikor férjhez megyek. Lassan nyílt is előttünk a terem hatalmas ajtaja. Körülöttünk cégig csak rokonok ültek. A húgom az első sorban még küldött egy biztató pillantást. Zayn már ott állt az oltárnál, amikor meglátott, széles mosoly ült ki az arcára.
- Gyönyörű vagy- súgta a fülembe. Miután meghallgattunk  egy hosszú, de annál szebb monológot,  elérkeztünk a legfontosabb részhez. Zayn megszorította a kezemet, és én is így tettem.
- Zain Javadd Malik, szeretné, hogy a mellette álló hölgy a felesége legyen?- hangzott el a kérdés.
- Akarom- válaszolt határozottan.
- Aisha Rosalyn  Freese, szeretné, hogy az Ön mellett álló férfi a férje legyen? - szegeződött nekem a kérdés.
- Igen.
- Ha valaki ellenzi a házasságot, az most szólaljon fel, vagy hallgasson örökre- vártunk pár másodpercet, mire kivágódott a hatalmas ajtó, és Kath lépett be rajta.
- Én nem szeretném, hogy ők ketten itt összekössék az életüket- kiáltotta. 
Ismét megjelentek a termetes ismerősei, felénk igyekeztek. Mindenki menekült a helyszínről. Louis megpróbált minket védeni, de az illető kétszer akkora volt magasságra, és szélességre is mint ő, ezért az könnyen félrelökte őt.
- Ha bántani mered..-ugrott elém Zayn, de a fickó megütötte, és vérző orral esett a földre. Engem a férfi megragadott, én pedig hiába próbáltam sikítani, be fogta a szám, és kirohant velem a teremből...
- Aisha!!- ébresztgetett valaki- kelj fel!- felültem, a hajam izzadtan tapadt az arcomba, és sűrűn vettem a levegőt.
- Mi történt? - néztem körbe, és Zaynen akadt meg a tekintetem.
- Nem tudom, mélyen aludtam, amikor hallottam, ahogy kiabálsz. Valamit álmodhattál- magyarázta, nekem pedig eszembe jutott a percekkel ezelőtt látott rémkép.
- Igen, azt hiszem.
- Jobban vagy? - fürkészett.
- Igen- feküdtem vissza, majd kicsit zaklatottan, de újra sikerült elaludnom. Tudom, hogy mihez kell folyamodnom, hogy eltüntessem a vörös ribancot az életemből. De ebben segítségre lesz szükségem, és csak egyetlen emberre számíthatok.
Reggel hamar keltem, hogy tudjak beszélni azzal a bizonyos taggal. Csináltam reggelit- hagytam Zaynnek is- írtam neki egy rövid üzenetet, majd Raymond pubjához igyekeztem. Ahogy sejtettem, nem volt ott senki, csak egy csapos meredt maga elé unottan.  Megérdeklődtem nála, hogy hol találom a tulajt, ő pedig egy emeletes ház lakásának címét nyomta a kezembe egy cetlire firkantva. Ott csengettem a kapucsengőn, majd beleszóltam.
- Üdvözlöm. Magát keresem, egy olyan ügyben, amiben szükségem lenne a segítségére.
- Délután 3-kor várom- csak ennyit mondott, én pedig hazamentem.