5. fejezet- 5.rész

Sziasztok!
Meghoztam az új részt!
Mostantól amint végzek az legutolsóval, amit publikáltam, elkezdem a következőt! :D
Jó olvasást!
Ajánlott zene: x

Bridget Gilbert

Aisha Freese

A testem minden egyes porcikája sajgott. Az ütések helyére minden mozdulatomra fájdalom nyílalt. Egy idő után már feladtam a harcot, és csak tehetetlenül feküdtem a kényelmetlen kórházi ágyon. Minden második percben Raymond elszánt tekintete jelent meg lelki szemeim előtt, ahogy határozottan felénk tart, és célpontba veszi Zaynt. Mindezt csak azért tette, mert engem akar tönkretenni. Ha Zayn lesz az áldozata, akkor minden kiderül, én pedig életem végéig egy rideg, mocskos börtönben rohadok gyilkosság miatt sok elmeborult között. Tudom, kicsit önző dolog, de magam is védtem ezzel, és nem csak Zaynt. Tény, hogy nem szerettem volna, ha baja esik de... ez nem csak azért volt. 

Már hajnali kettő van, én pedig egy percet sem aludtam, csak unottan bámulom a plafont. Minden egyes, akár még apró mozdulat is borzasztóan fájt. Megpróbáltam magamra húzni a vékony takarót, hogy ne fázzak ennyire a hideg szobában, de nem sikerült. Könnyeim szorosan egymás után hagyják el a szememet. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyi mindennel jár. 

Másnap fáradtan ébredtem fel. Egy nővér reggel bejött, és kedvesen segített nekem megmosakodni, lecserélte a kötéseimet, majd mondta, hogy hoznak reggelit. Nincs is rosszabb a kórházi kosztnál. A jó hír az, hogy ma már hazamehetek.

Zayn Malik

Másnap reggel korán keltem, hogy minél többet lehessek benn Aishanal. Óvatosan benyitottam a kórházi szobájába, felnézett, és halványan elmosolyodott. Jobban mozgott már, mint tegnap. Odaléptem hozzá, és szorosan megöleltem.
- Aú- jajdult fel, én pedig ijedten néztem rá- bocsi csak, még azért fáj valahol.
- Ne haragudj- simítottam meg a karját, ő pedig csak megrázta a fejét- Mikor engednek ki?- váltottam témát.

- Elvileg ma már elhagyhatom ezt a koszfészket- mosolygott, én pedig óvatosan  megöleltem, figyelve arra, hogy nehogy véletlenül is fájjon neki valahol.
- Egyébként- kezdtem, és komolyra váltottam- kaptam egy SMS-t. Nem most akartam ezt felhozni, valamikor muszáj leszek- kotorásztam a zsebemben, pár pillanatig, mire megtaláltam a telefonom. Feloldottam a készüléket, kikerestem az SMS-t és megmutattam.
Hosszú percekig csend telepedett az apró, egyszerű, fehér és rideg szobára, majd Aisha szólásra nyitotta a száját.
- Ez nem vicc, Zayn. De azt mondom, hogy ne tegyünk feljelentést, hanem próbáljunk meg vigyázni. Ha ezt tesszük, akkor nem lesz baj, és valószínű a feladó is leszáll majd rólunk.
- Igazad van- bólintottam- Viszont nekem most mennem kell- pusziltam meg, és elhagytam a kórtermet.

Aisha Freese

Nem hiszem el, hogy már megint kezdődik a zaklatások sorozata. De most az egyszer tudtam ki áll mindezek mögött. Miután hazamentem, Zayn pedig elment próbálni, visszamentem a gyilkosság helyszínére. Megkerestem a fegyvert, zacskóba tettem, és elvittem Raymondnak. Remélem így már békén fog hagyni minket és  a barátainkat. A kis tasakba belecsúsztattam egy cetlit is, egy apró üzenettel.

" Légy boldog, visszakaptad amit akartál."

Már a kocsiban ültem, amikor értesítést jelzett a telefonom. SMS-em érkezett, ismeretlen számról, de a tartalmából tudtam, hogy ki adta ezt fel.

"De ez nem lesz ennyire egyszerű csajszi"

Rögtön  válaszoltam. Ha leszáll rólam, akkor legyen, nem utasítok vissza semmit, legalább vége lesz.

"Igen...?"

Miután elküldtem a rövidke kis üzenetet, választ is kaptam.

"Légy az enyém egyetlen egy éjszakára."