5.fejezet- 10. rész(fejezetzáró)

Sziasztok!
Meghoztam az új részt, és egyben ez is lesz az utolsó :(
Ide  mindig azt írtam ilyenkor, hogy ez még nem az utolsó rész
De most az :/
Remélem, hogy szerettétek a történetet, és a szereplőket!
Ha gondoljátok, megírhatjátok kommentben, hogy ki volt a kedvenc szereplőtök, mit szerettetek benne, vagy éppenséggel kit nem, és miért, vagy akár egy kedvelt jeleneteteket!
Jó olvasást!

Ajánlott zene: x

Bridget Gilbert

Hayley Marsh

Úgy tettem, ahogy Aisha kérte. Elmentem az összes fiúhoz, és közöltem a hírt. Egyikőjük sem örült neki, de mindannyian elfogadták a döntését, és megígérték, hogy holnap mindegyikőjük ott lesz a reptéren és elbúcsúzunk Aishatól. Legutoljára Louist hagytam, mert nagyon jó kapcsolatot ápoltak Aishaval.

- Szia kicsim- köszöntött kedvesen, és rám mosolygott, de amint meglátta a nem túl vidám tekintetemet, azonnal lefagyott a mosoly az arcáról- Mi a baj, mi történt?- kérdezte, és nekem pedig ennyi elég volt ahhoz, hogy elbőgjem magam. Nem hiszem el, hogy holnap látom utoljára az egyik legjobb barátnőmet.

- Aish.. e-elmegy...el-kö-költözik... az.. USÁ-ba- zokogtam, és a állába fúrtam a fejemet, és zokogni kezdtem.

- Micsoda? - lepődött meg- gyere be, nyugodj meg, és elmesélsz mindent, oké?- mondta, én meg bólintottam. Bementünk, leültetett a nappaliba, és én pedig próbáltam összeszedni a gondolataimat.

Louis Tomlinson

- Aish ma átjött hozzám, és közölte, hogy történt valami olyasmi az életében, ami miatt, úgy döntött, elköltözik, és soha többé nem tér vissza.

- De..de,..- mi történt, ami miatt ennyire megtört, és itt akar hagyni mindenkit... várjunk egy percet... Zaynt is?

- Igen- bólintott. Ó, akkor már értem Zayn miért volt annyira letörve- És nem mondta el, mi volt az, ami erre késztette. De én sem beszéltem le róla, annyit kért, hogy kísérjük ki a repülőtérre holnap... mert már holnap megy.. és akkor látjuk utoljára.

- Hát- döbbentem le teljesen- mást nem tudunk tenni, csak azt, hogy hagyjuk azt tenni, amit jónak lát. Itt szeretnél maradni éjszakára?- ajánlottam fel, mert nagyon le volt törve.

- Megköszönném- ölelt magához, én pedig egy finom puszit nyomtam a homlokára.

*****

Egész éjszaka semmit nem aludtam, folyton Aisha járt a fejemben. Rápillantottam a mellettem békésen szunyókáló Hayleyre. Halkan kimásztam ágyból, és igyekeztem lehetőleg a legkevesebb zajt csapva távozni, és kiültem a friss levegőre kicsit kiszellőztetni a fejem. Mivel már éjszaka volt, kissé hűvös volt, de ez jelen pillanatban egy cseppet sem izgatott. Annyi mindenen keresztülmentünk Aishaval. Emlékszem, még másfél évvel ezelőtt én mutattam be őket egymásnak Zaynnel, és már akkor láttam mindkettejük szemében valamiféle különleges csillogást, és már akkor nagyon örültem a boldogságuknak. Sosem gondoltam volna, a kapcsolatuk ennyi hullámvölgyet és megpróbáltatást fog megélni, de a sors mindig talált nekik valami mellékutat, ami miatt újra egymásra találtak. Mindig mellette voltam, és úgy tekintettem rá, mintha a húgom lenne. Habár volt nemrég az a tiszavirág életű viszony köztünk, aminek az alapja mindkettőnk számára egy félreértés volt, amiatt sem távolodtunk el egymástól, és mind a kettőnk megtalálta a számára megfelelő párt.

Már legalább hajnali fél három lehetett, amikor tényleg elnyomott az álom, és ha azt mondom, hogy ezen az éjszakán 4 órát aludtam, akkor még lehet sokat is mondok.

Zayn Malik

Ezen az estén- amely egyben a legutolsó közösen együtt töltött éjszakánk volt- egyikünk sem volt képes aludni egy percet sem, ezért inkább beszélgetéssel töltöttük el ezt az időt. Amikor találkoztam vele, és végre összejöttünk, akkor megfogadtam, hogy sosem engedem el, és  nem lehet soha a másé,csak az enyém. De hülye voltam, és jobban koncentráltam a munkámra és a karrieremre, mintsem a magánéletemre és Rá. Emiatt nagyon elhidegültünk egymástól, de kaptam egy új esélyt, és talán meg sem érdemeltem, hogy akkor visszakaptam magamnak, mert nem telt bele kevesebb mint három hónap, újra elcsesztem, és kidobott, és tényleg megérdemeltem volna azt is, hogy nem láthatom a kislányomat- aki végül meg sem született sajnos- mert óriási hibát követtem el akkor. Valaki olyan miatt vesztettem el az eszem, aki végig csak rosszat akart, és sikerült is neki elérnie amit eltervezett, mert mi nem voltunk eléggé figyelmesek. Szerencsére Sam talpraesettségének hála nem történt komoly baj, és ezek az embernek nem fognak ismét ránk törni.

- Annyira fogsz nekem hiányozni, Picur- öleltem magamhoz szorosan- nem tudom mi lesz velem nélküled,

- Te is nekem, babe- viszonozta az ölelésem- de találd meg a boldogságot, és építs magadnak karriert, ezt érdemled. Nem akarom, hogy miattam ereszd el a legnagyobb lehetőségeket.

- Nekem te jelentettél mindent, és fogsz is örökre- suttogtam a fülébe, és tényleg így is gondoltam.

Aisha Freese

- Ma van- húztam egy keserű mosolyra a szám, miközben Zaynre néztem, aki szomorúan bámult maga elé, és próbálta a feldolgozni, hogy órákon belül végleg búcsút mondunk egymásnak.

- Sosem foglak elfelejteni, és nekem mindig is te maradsz az igazi- mondta, és láttam rajta, hogy tényleg őszintén, így gondolja.

- Mindennap eszembe fogsz  jutni, többször is- telt meg a szemem könnyel, és nem akartam visszatartani a sírást, utat engedtem az előtörni akaró könnyeimnek.

- Habár nélküled nem leszek az, aki voltam, csak az fog eszembe jutni, hogy neked így a legjobb, és így vagy boldog- nézett rám, és megláttam a szeme sarkában egy apró könnycseppet, ami nagyon meghatott, és keserűséggel töltötte meg a szívemet. Soha nem láttam sírni, mindig erősnek mutatta magát. Még összeszedtem pár dolgot, és már tényleg készen álltam arra, hogy elinduljak. Bepakoltuk a cuccaimat a kocsiba, és elindultunk a lutoni repülőtér felé. Egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz, de talán jobb is volt ez így. A többiek  valóban ott vártak minket, és próbáltak némi vidámságot csempészni ebbe az utolsó együtt töltött időbe, de valahogy egyik sem úgy sült el, ahogy vártuk. És eljött az idő. Mennem kellett, indult a gépem.

- Köszönöm, hogy vidámabbá tettétek a napjaimat fiúk- öleltem meg Niallt, Harryt és Liamet egyszerre, akik mindig gondoskodtak arról, hogy jókedvű legyek.

- Köszönöm, hogy a barom bátyjám helyett te felvállaltad a nagytesó szerepét, és  a kishúgodként kezeltél, és bármikor számíthattam rád- szorongattam meg Louis is. Nagyon fognak hiányozni azok a beszélgetések, amikor segített nekem kimászni a legmélyebb gödörből is.

- Habár volt köztünk egy kis vita, nem változtatott a barátságunkon- léptem oda Hayleyhez, és őt is átöleltem.

- Nagyon hálás vagyok azért, hogy mindig segítettél, és mindig velem voltál, akármi történt- néztem Daisyre, és ő is megkapta az ölelést.

- Köszönöm, hogy miattad lesz hol laknom, és örülök, hogy megismerhettelek, és  a barátnőmnek mondhatlak- öleltem meg Anne-t. És következett a legnehezebb rész.

- Neked annyi mindent mondhatnék, de ha azt végigdarálnám, lekésném a gépet- nevettem fel keserűen- a lényeg az, hogy sosem felejtem el az együtt töltött perceket, és köszönök mindent. Tényleg mindent. Nagyon szeretlek- álltam meg Zayn előtt, és a derekamnál fogva magához húzott és átölelt. Mélyen beszívtam az illatát. Azt a parfümöt viselte, amiről tudta, hogy szeretem. Az államnál fogva felé fordította a fejemet, és egymás szemébe néztünk, majd szenvedélyesen megcsókolt, és talán egyik  csókunkban sem volt ennyi érzelem, mint ebben az...utolsóban. Fájt ezt kimondani. Miután elváltunk egymástól. Elindultam, hogy felszálljak a járatomra, Egyszer utoljára visszanéztem, és integettem a többieknek, majd felszálltam a géppel.

Az egész utat végigaludtam. A gyomrom apró méretűre zsugorodott össze, és a torkomban egyre jobban növekedett az a jól ismert gombóc, és ismét a könnyeimmel küszködtem. Hát itt vagyunk. Nehéz lesz, de én akartam így...