5. fejezet-9.rész

Sziasztok!
Meghoztam az utolsó előtti részt (az epilógust nem számolom bele).
Nem sok hozzáfűzni valóm van
U.i.: A fejezetzárót extra hosszúra tervezem! :D 
Jó olvasást!
Ajánlott zene: x

Bridget Gilbert

Aisha Freese

Felhívtam mindkét barátnőmet, hogy ellátogatok hozzájuk. Nem hívtam meg őket őket együtt sehova, külön szerettem volna mind a kettőjükkel közölni a döntésemet, személyesen.

- Szia drágám- ölelt meg a küszöbön állva Daisy- miért jöttél?

- Hosszú, benn elmondom.

- Persze, gyere be- állt arrébb az ajtóból. Leültünk a konyhába, és kaptam egy finom kávét, ami nagyon jól esett, ugyanis ma még csak egyet ittam.
- Nézd- kezdtem- valami olyasvalami történt az életemben, ami miatt el kell hagynom ezt a helyet és felejtenem kell, új életet kell felépítenem valahol máshol. Ki költözöm az USA-ba, és nem tervezem, hogy visszajövök. Holnap indulok.
- Oh- válaszolt halkan- hát figyelj, megértem a döntésed, és ha így érzed jónak, akkor... tedd meg.
- Köszönöm, hogy megértesz. Annyi kérésem lenne még...- szóltam, de félbeszakított.
- Igen, természetesen kikísérlek a reptérre- fejezte be a mondandómat.
- Köszönöm- hatódtam meg egy pillanatra. Még egy órát beszélgettünk, felidéztük a közös emlékeinket, és elmentem Hayleyhez.

- Szia Aisha- köszönt kedvesen, de én már kevésbé voltam olyan boldog, mint ő- valami baj van?- ült ki az arcára egyből az aggódás.
- Úgy is mondhatjuk- mondtam- Hosszú.
- Kérsz valamit? - indult el rögtön a konyha felé.
- Nem köszönöm- utasítottam vissza az ajánlatát.
- Na mesél- ült le mellém.
- Holnap Amerikába utazok. Történt az életemben nemrég egy törés, amit nem szeretnék részletezni, és folyamatosan kísért a múltam. Ezért úgy döntöttem, kimegyek az USA-ba.
- Vissza fogsz jönni?- szegezte nekem a kérdést, én pedig határozottan megráztam a fejem.
- Nagyon fogsz nekem hiányozni- ölelt szorosan magához.
- Ti is nekem- jelent meg egy apró könnycsepp a szemem sarkában. És szólnál a fiúknak- kivéve Zaynt, vele személyesen fogok beszélni- hogy kikísérjenek holnap a reptérre?
-  Persze.
- Most megyek ha nem baj- húztam halvány mosolyra a szám.
- Persze, holnap találkozunk...és utoljára- meredt maga elé.

Zayn Malik

A próbáról későn értem haza, és fáradtan dőltem le az ágyba, és helyben el tudtam volna aludni. Azonban megakadt a szemem egy, a dohányzóra lerakott, gondosan  összehajtogatott levélen, ami nyilvánvalóan az én nevemre szólt, mert óriási, fekete betűkkel volt ráírva a nevem. Kissé meglepetten és furcsállva vettem el és nyitottam ki, de amikor elkezdtem olvasni, rögtön eluralkodott rajtam a szomorúság. Aisha elmegy az Amerikai Egyesült Államokba, úgy érzi ez lesz a legjobb döntés..és nélkülem? Sejthettem, mi állhat a döntésének hátterébe de... ennyire bűntudata lett volna, és ennyire rosszul érezte magát?  Nem gondoltam volna. Nagyon meghatódtam ezen a viszonylag rövidke kis levelen. Ha ezt szeretné, akkor tegye meg, én nem fogom benne megakadályozni. Nem akarok a boldogsága útjába állni, és ha ez az ára... akkor... akkor legyen. Nyilván nem örülök neki, de ha nem akar itt maradni, akkor nem beszélhetem le róla. Az utóbbi pár napban végigfutott az agyamon, hogy én akarom-e ezt az egész házasságot, mert sokszor volt olyan érzésem, hogy elmúlt a rózsaszín köd, és már nincsenek iránta olyan érzéseim.

- Szóval megtaláltad?- szakított ki a gondolataimból a hangja.
- I- igen- dadogtam.
- Sajnálom- bámult maga elé.
- Ugyan. Ne tedd. Kicsit szomorú vagyok, hogy  csak ezt látod kiútnak...de én nem akarlak benne megakadályozni, nekem az a fontos, hogy összeszedd magad.
- Holnap megyek- bökte ki, bennem meg megfagyott a vér. Ilyen hamar...?